Authentikus tachikat a Kotō korszak végéig (1596) készítettek. Ez a kardtípus volt a lovasság egyik fegyvere. Pengéje hajlított és kb. 70-80 cm volt. A katanával ellentétben élével lefelé hordták és ehhez szükséges volt egyéb kiegészítőre, hogy kényelmesen hordható és használható legyen. Ez volt a tachi koshirae. Két ashiból állt, ami segített a kard vízszintes hordásában. A tachi az uchigatana, valamint a katana elődje. Az első mongol invázió eredményeként (1274) a pengéjét vastagabbra és szélesebbre készítették. A Sengoku jidai (1467 – 1603), illetve Edo korszak (1603-1868) idején a magas rangú szamurájok kardjaikat “tachi stílusban” (pengével lefelé) hordták ahelyett, hogy a kardhüvelyt az övben tartották volna.

Kettő egyéb tachi típus volt. Az ōdachi és a kodachi. Az ōdachi hosszabb pengével rendelkezett, amíg a kodachi közelebb állt hosszában a wakizashihoz. A leghosszabb tachi, ami fel van jegyezve – a 15. századra becsülik készítési idejét -, több mint 3,7 méter, pengéje 2,2 méter. Úgy tartották, hogy ezek a hosszúságú ōdachik inkább ceremóniákra voltak használva.
Írta: Csapó Géza
Forrás:
https://japaneseswordindex.com/glossary.htm
https://hu.pinterest.com/pin/351491945899570171/