Elsősorban dobócsillagra gondolunk, ha meghalljuk ezt a szót, de ennél nagyobb területet foglal magába a japán elnevezés. Shu (手) jelentése kéz, ri (裏) rejtett, valami mögött, ken (剣) kard, penge. Szó szerinti fordításban minden olyan penge, ami a kézben rejtve van. Ez nem csak azt jelenti, hogy dobófegyverként lehet csak használni, hanem közelharcban – a kézben tartva is – nagyon hatékony fegyverként szolgálhat.
Manapság, ha shurikenre gondolunk, a nindzsák jutnak eszünkbe, vagy fordítva. A valóságban rengeteg stílus, harcmodor része volt, a szamurájok és a gyalogság között is. Mindamellett, hogy különböző fegyvereket tanultak a katonák (lándzsa, kard stb.), a shurikenjutsut is alkalmazták, mivel nemcsak távolsági-, illetve közelharci fegyver , hanem elterelésre, menekülésre is hatékony eszköz volt.
A Meidzsi-korban (1868-1912) a szamuráj kaszt felszámolásával (kötelező sorkatonaság bevezetése) a fegyverek népszerűsége jelentősen csökkent, közöttük a shurikenjutsu is. Néhány stíluson kívül majdnem teljes mértékben feledésbe merült ezen fegyvertípus ismerete. Az egyik ilyen iskola a Togakure-ryu, aminek 34. nagymestere Masaaki Hatsumi.
Két csoportba soroljuk a shurikeneket: bōshuriken („bot” shuriken) és hira shuriken (lapos shuriken – „dobócsillag”)
Írta: Csapó Géza
Források:
https://en.wikipedia.org/wiki/Shuriken#Bo-shuriken
https://jisho.org/