Toshitsugu Takamatsu

(1889. március 10. – 1972. április 2.)

“Az igazi harcművészet a legmagasabb szintű technikák természetes mozgásával győzedelmeskedik, s ha valaki ennek megfelelően mozog, az illető győzni fog.
A harcművészetek három lényeges pontja:

  • a test erejének fejlesztése
  • technikák tanulása
  • a szellem fejlesztése

Ezekkel valóban győzni tudsz.”

Toshitsugu Takamatsu

Toshitsugu Takamatsu
Toshitsugu Takamatsu, a Togakure Ryu Ninpo 33. nagymestere és Masaaki Hatsumi Sensei tanára

Toshitsugu Takamatsu (高松 寿嗣) 1889. március 10.-én született (Meiji 23. évében) Akashiban, Hyôgo prefektúrában. 21 éves korában Mongólián keresztül Kínába utazott, ahol Moko no Tora (Mongol Tigris) néven is ismerték. Itt harcművészetet tanított és számos élet-halál küzdelemben vett részt. Dojojának neve Sakushin (A szellem ápolása) volt, ahol a háborúzás művészete mellett a béke művészetére is tanította a tanítványait. Életében csak kevesen tudták róla, hogy ninja volt,…

…a ninjutsu hagyományainak utolsó örököse.

Tanára Toda Shinryken Masamitsu Sensei volt, akitől kilenc éves korában kezdett el tanulni Kosshi Jutsut. Tőle tanulta meg később a Koto Ryu Koppo Jutsut és a Togakure Ryu Ninpot. Amikor 17 éves volt, édesapja gyufagyárába érkezett egy ember, Ishitani, aki egy bokkent használt sétapálcának. Ishitani nagyon híres harcművész volt, de nem ebből élt. Takamatsu családja a gyár őrzésére vette igénybe szolgálatait. Tőle kezdett el tanulni a gyárban kialakított dojoban a Kuki Happo Bikent, valamint különféle fegyverek használatát, mint pl. kardok, bo (hosszú bot), shuriken (dobó fegyverek) stb. Mindezek mellet a ninjutsu művészetét is gyakorolta vele Ishitani, valamint a Hontai Takagi Yoshin Ryu-ba is ő vezette be. Két évvel később az ölében hunyt el.

Harminc éves korában kezdte el saját Ninjutsu tréningjét. Egy 3 cm vastag, 4 méter hosszú deszkán kezdte el gyakorolni a Shoten no Jutsut (függőleges felületekre való felfutás). Eleinte 45 fokos szögben helyezte el, majd később 60, 70, míg végül egy teljesen függőleges, 90 fokos felületre is képes volt felfutni.

Takamatsu többet akart tudni magáról és a ninjutsuról és a hegyek közé vonult, ahol egy vízesés mellett egy kis faházikóban egy évet töltött el egyedül. Csak babot és fővetlen rizst evett, tréning partnere a természet volt, a kis házikó körüli kövek és sziklák. toshitsugu_nailsGyakran edzette az ujjbegyeit ezen követ ütögetésével, felugrott rájuk, majd onnan le. Ebben az időszakban fejlődött ki az a különleges képessége, hogy a hegy tetején állva meg tudta mondani, hány ember tart felfelé a hegyre, s hogy ezek férfiak vagy nők. Ez időben úgy ismerték őt, mint a hegyen élő tengu (japán mitológiai alak, madártestű ember nagy csőrrel, később nagy orral), vagy sennin (kínai eredetű szó, hallhatatlan személyt jelent).

Mongólián és Észak-Kínán keresztül Kínába utazott a Chin érába, ahol 10 évet töltött el. Ez alatt az idő alatt találkozott egy Choshiro nevű shorinji harcossal, akit párbajban legyőzött. Ezután nagyon közeli barátok – buyuk – lettek, akár a testvérek.

Kínából hazatérve betegség gyötörte, ismét a hegyek közé vonult, ahol egy öreg emberrel találkozott, akitől nagyon sok mindent tanult, miközben róla semmit sem tudott, még a nevét sem. Pár napon belül meggyógyította Takamatsut. Nagyon sokat tanult tőle önmagáról és a természetről. A hegyek között Karatét és Ninjutsut gyakorolt a saját elképzelései szerint.

Az ezt követő időszakban ismét Kínába utazott, ahol kb. 100 tanítványa lett és a háborúzás művészetén kívül a béke művészetére is tanította őket. Számos párviadalban részt vett, melyek közül egyet sem veszített el, ezek közül némelyik élet-halál harc volt. Amikor elég pénze gyűlt össze, hazautazott Japánba.

A kínában eltöltött idő alatt felkérést kapott a Minkoku Seinen Botoku Kai-tól (Harcművészetek Szövetsége a Japán Művészetekért), hogy segítse a munkájukat, melynek később az elnöke lett. Hivatalosan elismerték, mint Ju Taijutsu (az önvédelem művészete) és Bo Jutsu (a bot fegyverként való használatának művészete) mestert. Néhány filmprodukcióban is segített, valamint a színházban, ahol technikusként dolgozott.

Japánba való visszatérése után barátságot kötött a Kuki család akkori fejével, Kuki Takaharuval. A családdal már édesapja is jó kapcsolatot ápolt. Lehetőséget kapott, hogy megtekintse és lemásolja a család titkos iratait, a Kuki Nakatomi-t. A Kuki család az idők során elfelejtette saját stílusuk, a Kukishin Ryu technikáinak értelmezését, így felkérték Takamatsut, hogy segítsen nekik azok megértésében. Ő eleget is tett eme felkérésnek, de nem mondott el mindent, mert haragot érzett amiatt, hogy hagyták feledésbe merülni örökségüket.

tak3Az idős mester Kashibawarában telepedett le, Nara tartományban, ahol egy teaházat és egy kis hotelt vezetett. Volt egy dojoja is, a Sakushin, ahol csak néhány kivételes tanítványnak oktatott ninjutsut.

Takamatsu és Hatsumi Sensei
Takamatsu Sensei az ifjú Hatsumival gyakorol

1957-ben egy új, fiatal tanítvány érkezett hozzá. Masaaki Hatsumi ekkor 26 éves volt, s ettől kezdve 15 éven keresztül minden hétvégén 800 km-t utazott, hogy Takamatsu Sensei-jel tréningezhessen (Hatsumi Sensei később, az egykori tanárával töltött évek tiszteletére alakította ki a Bujinkan Dojo 15 szintjét).

Takamatsu Sensei az ifjú tanítványnak mindent megtanított, amit csak tudott, mivel őt szemelte ki örököséül. 80 éves koráig aktívan tréningezett, de még ezután is látogatta és ellenőrizte Hatsumi Sensei edzéseit.

Feleségével, Uno Tane-val közös gyermekük sosem született, így egy lányt adoptáltak, akinek a neve Yoshiko volt.

Toshitsugu Takamatsu 1972. április 2.-án halt meg betegségben.

Hatsumi Sensei megalapította saját dojoját, melynek a Bujinkan nevet adta egykori tanárának emléket állítva ezzel, jelentése: “Az isteni harcos háza/gyakorló helye”, művészetét pedig Bujinkan Budo Taijutsu-nak nevezte el.

Hatsumi Sensei és Takamatsu Sensei
Hatsumi Sensei és Takamatsu Sensei

“A Sakki, a gyilkos szándék egy a radarhoz hasonló rendszeren keresztül érzékelhető, s azok, akik nem képesek érzékelni ezt a fajta kisugárzást, nem lesznek képesek eljutni a harcművészek magas szintjére.”

Forrás: