A yari (magyarosan „lándzsa”), mint megnevezés, írásos formában elsőnek 1334-ben jelent meg Japánban. A mongoli invázió (1274-1281) nagymértékben befolyásolta Japán fegyverzetét és harcnemét. A mongolok olyan kínai és koreai gyalogosokat alkalmaztak, akik hosszú lándzsával rendelkeztek és elsődleges feladatuk a lovasság távol-, illetve feltartása volt a harcmezőn. A szálfegyvereknek nagyobb harci értékük volt, mint a kardoknak, mivel hosszúságuk miatt rendkívül jól lehetett velük távolságokat lefogni, emiatt a sereg kevésbé volt sebezhető, főleg a lovassággal szemben. A yari másik vége súllyal volt ellátva, ami segített ennek a szálfegyvernek a kiegyensúlyozásában, illetve komoly kárt tudott okozni, ha forgatása során ezen végével mértek csapást az ellenségre. Bizonyos csaták utáni ásatások bizonyították, hogy túlnyomórészt koponyazúzódásban haltak meg a katonák harc során, a távolsági fegyvereket leszámítva. A kard csak közelharc esetén került elő a harcmezőn, vészhelyzet esetén.
A 16. század közepére a legfőbb katonai egységek a lándzsások voltak. A yari hossza 4,5 – 6m körüli volt ebben az időszakban. Nagyobb népszerűségnek örvendett ekkor, mint a hosszú íj használata a szamurájok körében. Japán egyesítése után nem volt gyakorlati haszna, ezért a távolsági fegyverekkel együtt csökkent használata és népszerűsége is.
Írta: Csapó Géza
Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Yari